Az 53 játékfilm után a Magyar Művészeti Akadémia tagsága kiválasztotta a 100 legjelentősebbnek tartott dokumentumfilmet is a magyar filmmûvészet történetéből. Ezeket is (a hagyományt folytatva) tematikus csoportokba osztottuk.
Sorozatunk filmjei átfogják a huszadik század magyar történelmét, az első világháborútól kezdve a második világháborúig, a Rákosi korszakig és az 1956-os forradalomig, a forradalmat követő megtorlásig, illetve a forradalom után külföldre menekült résztvevők sorsáig. Ahány film, annyi rendező, annyi művészi megközelítésmód, annyi árnyalat a történelemszemléletben. Az egyik filmben a harcot már „békévé oldja az emlékezés”. Több másik filmben ehhez még tényeket kell feltárni, fel kell törni a feledés zárjait. Van, ahol a sok évtizedes tragédiák máig „véreznek”. És van, ahol a legenda már elfedte az egykori valóságot, és nehéz kutatómunkával lehet a tényeket előtárni, vagy már sohasem fogjuk azokat biztonsággal megismerni.
A film nem helyettesítheti a történész munkáját, ezek a filmek sem törekednek erre. Mindegyik film támaszkodik a szakértők segítségére. Viszont a képek és hangok, az emberi arcok és a felidézett dokumentumok révén a régmúlt évek és a rég halott emberek életrekelnek a mozinézők számára.
Moderátor: Szekfü András filmtörténész
A vetítés utáni filmklubbeszélgetés vendége: Magyar Bálint szociológus és a film társrendezője
„A földi paradicsom, a Dávid család története és a Kovbojok után a Hunnia Filmstúdióban elkészült Schiffer Pál és munkatársainak legújabb filmszociográfiája, A Dunánál. E legújabb kori filmkamerás falukutatók ezúttal a mai paraszti életforma felmutatásán túl az elmúlt negyven év megélt történelméről kérdezték riportalanyaikat. A felszabadulás, a földosztás, a padlássöprő beszolgáltatások, 1956 októberének és a konszolidáció kezdetének élményeiről mesél a nyolcvanöt éves parasztember, az asztalos, az egykori falusi párttitkár, a beszolgáltatásokat vezető funkcionárius, az iskolaigazgató, a községi jegyző – Dunapataj polgárai.
A film operatőre Balogh Gábor és Káplár Ferenc, szerzőtársa és riportere Magyar Bálint szociológus, aki egyébként Dunaapáti 1944–1958 címmel jelentette meg dokumentum-szociográfiáját a környéken végzett kutatásainak eredményeképpen.
Az alábbiakban a dialóglistából közlünk részleteket.
Szemerédi István: 66 éves, nyugdíjas tanár vagyok. 1949-től 1956-ig Dunapatajon voltam igazgató, itt, Dunavecsén 1964 óta lakom, 1981-ben mentem nyugdíjba.
Kiss István: A Dunapatajhoz tartozó Miklapusztán születtem, parasztcsaládból, Dunapatajon 56–57-ben tanácselnök voltam, azután ideköltöztünk Nógrád megyébe, Tar községbe, és azóta itt élek, 74 óta.
Taba János: Kérem szépen, én itt születtem Dunapatajon, 1921. június 3-án, itt nőttem fel, itt jártam elemi iskolába, szüleim gazdálkodók voltak, kis vagy a középparasztsághoz tartoztak, 12 hold kataszteri földünk volt és öt-hat legelő.”
(Részlet a Filmvilág írásából, 1988. február, a film elkészülte után közvetlenül.)
H | K | Sz | Cs | P | Sz | V |
---|---|---|---|---|---|---|
28 | 29 | 30 | 31 | 1 | 2 | 3 |
4 | 5 | 6 | 7 | 8 | 9 | 10 |
11 | 12 | 13 | 14 | 15 | 16 | 17 |
18 | 19 | 20 | 21 | 22 | 23 | 24 |
25 | 26 | 27 | 28 | 29 | 30 | 1 |
Pénztárnyitás: az első előadás előtt 30 perccel.
Pénztárzárás: az utolsó előadás kezdetét követően 15 perccel.
A kávézó a mozi nyitvatartási idejében tart nyitva.
© Uránia Nemzeti Filmszínház
Az Art-Mozi Egyesület tagmozija
1088 Budapest, Rákóczi út 21.
megközelítés
jegyinformáció
írjon nekünk!
közérdekű adatok
sajtó
Adatvédelmi tájékoztató