Én, Pán Péter(Finding Neverland)
szÃnes, feliratos, angol-amerikai filmdráma, 111 perc, 2004
premierpark.huFőszereplők: Johnny Depp
Kate Winslet
Julie Christie
Radha Mitchell
Dustin Hoffman
rendező: Marc Forster
A sikeres skót szÃnpadi szerző, J. M. Barrie (Johnny Depp) egy nap Porthos nevű bernáthegyi kutyájával tett sétája közben, London Kensington Gardens parkjában találkozik a Llewelyn Davies családdal: négy apátlan árvával, és a négy fiú, nemrég megözvegyült gyönyörű édesanyjával (Kate Winslet).
A fiúk hideg és hajthatatlan nagyanyja, Emma du Maurier (Julie Christie) rosszallása és saját felesége (Radha Mitchell) neheztelése ellenére Barrie összebarátkozik a családdal, és a fiúkkal mindenféle huncutságot, tréfát, játékot eszel ki. Barrie képzelőereje vitorlás hajóvá változtatja a domboldalt, az egyszerű botból óriási kard lesz, a levegőbe eregetett sárkány elvarázsolt tündérként lebeg. Ãgy válnak a Llewelyn Davies fiúk annak a Sohaországnak az Elveszett Fiaivá , ahol mindenki tud repülni, ahol egymást éri a sok csoda, csÃny és huncutság, s ahol még az idő is megáll.
A fiúkkal átélt csodálatos és izgalmas kalandok adják Barrie számára az ihletet, hogy megÃrja - eredetileg szÃnpadi műként - a gyermekirodalom immár százéves klasszikusát, az elveszett árnyékát kereső Pán Péter meséjét. A sors tragikus fintora, hogy épp a premier környékén történik valami, ami arra készteti az Ãrót, és mindazokat, akiket a legjobban szeret, hogy megértsék, mit is jelent igazán hinni valamiben.
INFÓ
A 2004-es Velencei Filmfesztiválon a rendező, Marc Foster elnyerte a Laterna Magica DÃjat.
E filmben Marc Foster rendező (Szörnyek keringője) és a tekintélyes szereplőgárda megerősÃtheti a nézőt abban, hogy felnőtté válhatunk anélkül, hogy elveszÃtenénk a gyermeki ártatlanság és rácsodálkozás varázslatos képességét.
Marc Forster rendező:
E filmben az emberi kreativitás hatalmáról szóló történetet láttam, az embereket egy másik világba röpÃteni képes kreativitás erejét, s azt a mélységes emberi igényt, amely még a tragédiák közepette is inspirációt jelentő illúziók, álmok és hitek iránt él bennünk. Számomra ez a képzeletnek a világ átformálására képes erejéről szól - arról a képességről, hogy az ember nagyobbá, nagyszerűbbé tud Ãgy válni, mint amilyen valójában, még akkor is, ha ebben senki más nem hisz.
David Magee Én, Pán Péter cÃmű forgatókönyve a dÃjnyertes szÃnpadi szerző, Allan Knee The Man Who Was Peter Pan cÃmű szÃndarabja alapján készült. A darab tulajdonképpen egy sor elképzelt beszélgetés Barrie és a Llewelyn Davies fiúk között. Nellie Bellflower producer egy vidéki szÃnház előadásában látta a darabot, és azonnal megszerezte a jogokat, és Magee-hez vitte az ötletet.
Nellie Bellflower producer:
Allan Knee darabja hihetetlenül megható történet egy férfiről, aki apa-figurává válik ezeknek a fiatal fiúknak a számára, majd egy szörnyű tragédián kell átsegÃtenie őket. Mindig nagyon szerettem a Pán Péter mesét, és Allan darabja fantasztikusan jó kiindulópontot jelentett a Pán Péter alkotási folyamatának és egyetemes témáinak feltárásához.
David Magee forgatókönyvÃró:
Az általam Ãrt forgatókönyv nem a tényszerű ismertetése annak, hogy mi történt James Barrie életében, amikor a Pán Péter-t Ãrta. Én azt akartam elmondani, hogy tulajdonképpen mit jelent az, hogy valaki felnő, és egyszerre csak felelős azokért, akik körülötte élnek. Remélem, hogy az emberek úgy fognak erre a filmre tekinteni, mint tisztelgésre Barrie alkotó géniusza előtt, és azzal az érzéssel fognak kijönni a moziból, hogy emberként igenis felnőtté válhatunk anélkül, hogy elveszÃtenénk a gyermekkori ártatlanság és rácsodálkozás minden varázsát... Ãróként az is nagyon érdekelt, hogy feltárjam, hogy a saját életünk mennyire inspirálja a művészetet, és fordÃtva, a művészet mennyire változtatja meg az életünket. Ismert az a megállapÃtás, hogy a kreatÃv emberek tovább kötődnek a gyermekkorukhoz, mint a többiek, de egész életünk során, újra és újra adódnak olyan pillanatok, amelyek olyan súllyal nehezednek ránk, amit csak a szavakba öntés, a történet elmondása, a művészet képes feloldani. Barrie bravúrja abban áll, hogy a Pán Péter cÃmű művében egyszerre tudta kifejezni a gyermekkor felhőtlen boldogságát, és azt a keserédes élményt, amikor búcsút kell mondanunk a gyermekkornak. Ebből a nagyon valóságos és egyetemes élményből teremtett valami fennkölten nagyszerűt és különlegeset.
Johnny Depp:
Ez a film soha nem alakul úgy, ahogy az ember várja. Nem lesz belőle két, a sors által egymásnak rendelt ember romantikus szerelmi története, vagy valami ilyesmi. Ehelyett egy sokkal bonyolultabb, és megható kapcsolatot látunk, két olyan ember között, akiknek szükségük van egymásra, de valahogy úgy, hogy az szavakkal nem elmondható, nem megmagyarázható...
Ez valóban zseniális mű. A képzelőerő remekműve ez, és a lehető legérdekesebb inspiráció eredménye. Ez egyike annak a kevés tökéletes dolognak a világon, amelyek mindig velünk lesznek. Csodálatos lehetőség volt arra, hogy kiderÃtsük, hogy ez a rendkÃvüli hatású történet vajon miből is születhetett.
Kate Winslet:
Johnnynak fantasztikus képessége van arra, hogy gyermek legyen a forgatás alatt, úgyhogy nekem ez olyan volt, mintha öt gyerekkel játszottam volna együtt! Johnny az okosságával és szellemességével állandóan megnevettetett engem és a fiúkat, és pontosan erre volt szükségünk ahhoz, hogy megteremtsük a sztori hangulatát...
Sylvia figurája nagyon érdekes személyiség, mert ő egy nagyon modern anya, egy olyan korban, amikor a gyerekekkel kapcsolatos szemlélet éppen csak kezdett megváltozni. A legtöbben még mindig úgy gondolták, hogy a gyerekek csak néznivaló csecsebecsék, akiket nem kell meghallgatni, nem kell odafigyelni rájuk, és a családokban az volt a szokásos, hogy a gyerekeket távol tartsák a felnőttek világától. Sylvia másképpen gondolkozik és tesz, és ez már a gyermeknevelésben bekövetkező változást tükrözi. Ez az asszony nagyon közvetlenül rész vesz a gyermekei nevelésében, és arra bátorÃtja őket, hogy független, szabad szellemben éljenek. Nagyon tetszik nekem, hogy ez a nő ennyire non-konformista. De Sylvia ugyanakkor nemrégiben özvegyült meg, úgyhogy sok-sok fájdalom, gyász és tehetetlen düh bújik meg a lelke mélyén elrejtve, és azt hiszem, hogy részben ez az, ami James M. Barrie-t oly érdekessé teszi a szemében. A férfi testesÃti meg azt a rendkÃvüli figurát, aki már jobban nem is különbözhetne azoktól a férfiaktól, akikkel a saját társadalmi köreiben találkozik. Tényleg úgy közelÃt a férfihoz, mintha mágnes vonzaná hozzá, nem azért, mert a férfit csábÃtónak tartja, hanem azért, mert a férfi befogadja őt abba a fantasztikus képzelt világba, amit megteremtett. Végeredményben hiszek abban, hogy ez egy szerelmi történet, de ez a szerelem Barrie és az egész család között szövődik. --