A magyar film napja: A tánczosnő

Rendező: Garas Márton

Író: Lengyel Menyhért (színdarab: A táncosnő, 1915)
Forgatókönyvíró: Lázár István

Szereplők: Leopoldine Constantine, Kertész Dezső, Fenyvesi Emil

Bojdán az Alhambra mulatóban ismerkedik meg Lolával, a virágáruslánnyal. A lányt táncra kérik, miközben virágot árul, s Bojdán azonnal felfedezi rendkívüli tehetségét a tánchoz. Tanítani kezdi, s Lola beváltja a hozzáfűzött reményeket, hamarosan nagy sikereket arat. Egy londoni kiránduláson látja meg Lolát Eőri László, az ifjú diplomata. Levelet ír az asszonynak, majd fölkeresi az öltözőjében. Bojdán féltékeny a kialakuló szerelmi kapcsolatra, mely elvonja Lola figyelmét művészetéről. A szerelem azonban erősebbnek bizonyul a hivatásnál, s Lola elszökik Eőri vidéki birtokára. Néhány hónap idill után Lolának hiányozni kezd régi élete. Levelet ír régi barátainak. Az Alhambra kompániája egy nap felkerekedik és meglátogatja az asszonyt. Agitálják, hogy térjen vissza a színpadra, Bojdán egy új táncötletéről beszél neki, melyet csak ő tudna megvalósítani. A kedélyes együttlétüknek Eőri hazatérése  vet véget, kiutasítja házából a komédiásokat. Lola ezután úgy dönt, hogy ő sem marad, visszatér a színpadra. Az elhagyott fiatalember Párizsban vállal diplomáciai feladatot, de nem tudja felejteni a táncosnőt. Hosszas vívódás után ismét felkeresi Lolát. A találkozáskor újra fellángol köztük a szenvedély, ám ezúttal az asszony már nem akarja elhagyni érte a színpadot. Úgy érzi, hogy a művészi létforma mindennél fontosabb számára. A fiatalember, ki megveti a komédiásokat, gúnyosan vágja a szemébe, hogy csak egy táncosnő. Lola büszkén vállalja, hogy az, és feldúltan indul a színpadra. Lelke mélyén mégsem tudja feldolgozni ezt az újabb szakítást, a szerelem elvesztését, s a színpadon örjöngő haláltáncba kezd. Bojdán aggódva figyeli, Lola azonban nem tud leállni, egyszercsak rémülten a szívéhez kap, és holtan esik össze.

Jegyár egységesen 1000 Ft

Vissza A magyar film napja programjaihoz>>

www.hangosfilm.hu:
Részlet a film női főszereplőjével készült interjúból:
„— Most itt vagyok és filmen játszom a Táncosnőt, a legjobb szerepemet. Bécsben 260-szor játszottam, Berlinben 90-szer, mint a vér, úgy benne van az ereimben ez a, szerep.
— Garas Mártont még Berlinből ismerem, egyrészt az csábított ide, hogy vele dolgozhatom. S a partnereim: a lenyügözően nagyszerű Fenyvessy, a fiatal es híhetetlenül tehetséges Kertész és a többiek mind ... igazán nem lehet panaszra okom.
A maitre de Hotel jött jelenteni, hogy az autó előállt a filmgyárból. A beszélgetés félbeszakadt, menni kellett a műterembe. A Hungária-filmgyár Szövetség utca 10. alatt lévő atelierjében a filmdráma egy nagy jelenetét játszták éppen, azt, amikor Fenyvessy este beront a táncosnőhöz. A darabban ez az első felvonás vége, a scenárium azonban egy kissé átalakult. Itt a második felvonás vége ez. Amig a felvételt előkészítik, Konstantin Leopoldina tovább beszél. Kedvesen és előzékenyen.
— Készülök régen Pestre, egy külön társulattal fogok jönni és eljátszom a kedves magyar szerepeimet a Vigszínházban.. A Kék rókát, a Táncosnőt és a Farsangot fogom játszani...
Itt közbe kiáltotta a segédrendező a művésznő nevét, egy fejbiccentés és már ott is hagyott bennünket. A gép elkezdett berregni és készült a Táncosnő nagy jelenete.” (Színházi Élet, 1918/33)