Hosszú alkony / 2. Uránia Filmnapok

Rendező: Janisch Attila

Szereplők:  Törőcsik Mari, Ujlaki Dénes, Csuja Imre, Máté Gábor, Fekete András

A Shirley Jackson írása nyomán született filmben egy idős régésznő különös, álomszerű bolyongásának leszünk tanúi. A thrillerelemekkel átszőtt mentális utazástörténetet a fantasztikus energiákat mozgató Törőcsik Mari arcjátéka és az aprólékos gonddal megalkotott, atmoszférikus tájak teszik feledhetetlenné.

Janisch Attila írja az operatőri jelenlétről:

1995-ben, egy kora nyári délután kerestem fel Medvigy Gábort azzal a kéréssel, hogy legyen ő a Hosszú alkony operatőre. Még soha nem dolgoztunk együtt, nem is ismertem őt különösebben, de a Sátántangót látva azt gondoltam, ő lesz a legihletettebb szem, úgy látni  és láttatni a tájakat ebben a filmeben, ahogy azt én megálmodtam.
Forgatókönyvet és vaskos fotóalbumot vittem magammal az első találkozóra, ez utóbbiban a film helyszíneiről készített saját fotóim. Gábor átnézte a képeket. "Tetszik, én se fényképezném jobban ezeket a tájákat." - mondta. "Azért egy próbát megér!" - noszogattam. "Azt mindenképpen!" - Másnap telfonon beszéltünk: "Tetszik a könyv, nagy kedvem is lett megcsinálni a filmet, de csak két nap múlva tudok biztos választ adni, mert holnap mondják meg a kórházban, hogy nincs-e rákom." Hebegésen kívül mit lehet erre mondani? Hebegtem hát, aztán két nap múlva már ő hívott engem: "Baj van Atya, nem megy ez most, rákom van. Holnap befekszem a kórházba. Műtenek, vágnak. Két-három hónap mire újra ember lesz belőlem. Te meg akkor már forgatsz. Másik fényképészt kell keresned!"  Igaz. Három hónap volt augusztusig, amikor a forgatást kezdenünk kellett volna. Gábornak igaza volt. Csak egy másik operatőrrel lehetett leforgatni a filmet. Másik fényképészt kellett volna hát keresnem. Másnap azonban felhívtam Gábort: "Lehet, hogy Neked rákod van - amiből persze majd kigyógyulsz, de nekem meg időm van - ami ráadásul nem véges. Ezt a filmet veled csinálom meg vagy sehogy. Döntöttem. Jövőre forgatunk. Megvárlak. Már csak meg kell gyógyulnod." - mondtam határozottan. Aztán.... mint a mesében: Gábor meggyógyult, a rák eltakarodott, az egy évvel korábban közömbösen sárgáló búzamezők helyén pedig (éljen a vetésforgó!) éppen a forgatás idejére kivirágzott a napraforgó, olyan látvány-hátteret teremtve ezzel a filmnek, amely végül a filmünk egyik legmeghatározóbb vizuális eleme lett.
A továbbiakban akadálytalan és kreatív munka volt a filmet elkészíteni Gáborral és a fantasztikus színészi-emberi energiákat mozgató Törőcsik Marival és a többiekkel. "This is the begening of a beautiful friendship" - lett számunkra ez a film, Gábor pedig - ahogy ő szokta mondani - máig hálás nekem e nagyvonalúan türelmes gesztusomért, én meg hálás vagyok neki, hogy csakis miatta lett a filmben a napraforgó.
Vagy a spontán humánus gesztus ajándéka lett volna mégis?
Hazudhatnék magamnak, de felesleges fényezni azt, ami ettől nem lesz fényesebb.
Az igazság, amit talán még Gábornak sem mondtam el soha, hogy ami nagyvonalú humánus gesztus volt az ő szemszögéből - bár kétségtelenül benne volt a ragaszkodásom a tehetségéhez, és az is, hogy tudtam, könnyebb lesz neki a kórházban, ha tudja, hogy odakinn komoly munka vár rá  -,  valójában egy meghátráló, gyáva menekülés (is) volt a szorongástól, amit minden első fejszecsapás előtt érez az ember, ha nagy fába készül vágni a fejszéjét. Mért lett volna olyan nagy lemondás egy évvel elodázni ezt a "fejszecsapást"?
Ennyit hát a rákról, a barátságról, a szerencséről és a gyarlóságokról. Ki-ki eldöntheti, vajon melyiknek volt a legnagyobb szerepe a csodás napraforgóvirágzásban!
Ám ennél fontosabb, hogy azóta már egy másik filmet is elkészítettünk Gáborral és készülünk a harmadikra. Szóval mindez együtt mégicsak komoly ajándék lett a számunkra.... bárkitől is kaptuk.

Budapest, 2014. január 14.

Olvasnivaló még: a Magyar Narancs nemrég a legjobb tizenkét magyar film között említi a Hosszú alkonyt.

Díjak: Karlovy Vary Nemzetközi Filmfesztivál (1997) - Don Quixote-díj: Janisch Attila