Sámán / 2. Uránia Filmnapok

Rendező: Zolnay Pál

Szereplők: Zala Márk, Jordán Tamás, Marsek Gabi, Berek Katalin

Zolnay Pál költői látomása az ember „többlelkűségéről” szabad asszociációzuhatag. A lakásba zárt színész Weöres Sándor, Nagy László, József Attila megzenésített verseinek segítségével a lélek vidékein jár, egyfajta telepatikus képességgel éli át az állandóan alakuló világ örömét, vágyait és fájdalmait.  Akárcsak a néző. A nagyjátékfilmstúdióban készült, minden szabályt felrúgó, egészestés „tudatfilm” olyan összművészeti alkotás, amelyre azóta sincs példa a magyar filmtörténetben.  Versek, filozófiai szövegek, effektzenék, rögtönzött dalok, film-festészet, arctanulmányok, költészet és dokumentarizmus ötvöződnek a két férfi ikerlélek és a bohócra maszkírozott lány bolyongásaiban.
Ragályi Elemér operatőrnek határtalan szabadsága volt az improvizációban. Ebben a filmben kísérletezhetett a legtöbbet. Szabadon játszhatott ötvenezer méter nyersanyaggal, az expozícióval, a fényekkel és színekkel, árnyékokkal, tükröződésekkel, tűzzel, vízzel, s a természet többi elemével. Rendkívül rugalmas kézikamerájával mindent kipróbálhatott, ami natura és reflexió, rendhagyó és küszöbérték, de a felelőssége is nagyobb volt, mint a tervezettebb filmekben. Fazekas Eszter filmtörténész

Ragályi Elemérről Muhi Klára tollából olvashatunk portrévázlatot a Metropolisban: "Ragályi 1969-ben lép be a játékfilmgyártásba egy markáns filmes generációváltás - ma már látjuk - egyik legjelentősebb tagjaként. A magyar film az európai újhullámok nyomán közvetlenebb, természetesebb hangot talál magának. A világsznvonalon fotografáló magyar mesterek (Illés György, Széchenyi Ferenc, Somló Tamás) mellé ekkoriban érkezik Kende János, Zsombolyai János, Andor Tamás, Koltai Lajos, kicsit később Pap Ferenc, Jankura Péter, Kardos Sándor.
Ragályi először Elek Judit filmjével (Sziget a szárazföldön, 1969) teszi le a névjegyét. Ettől kezdve a nyolcvanas évek végéig évi két-három filmhez kérik fel. Mindjárt pályája elején egészen különböző alkatú rendezőkkel dolgozik, gyakran egymást követően. A hetvenes évek közepén - talán legjobb éveiben - Zolnay Pállal, Gazdag Gyulával, Grunwalsky Ferenccel, Sándor Pállal, Szomjas Györggyel. E két évtizedben a Filmszemlék operatőri dját rendre ő - esetleg Koltai - viszi el. Bizonyos alkotók, például Sándor Pál, vele találják meg jellegzetes hangjukat, stlusukat. Mások, mint pl. Rózsa János, rajta kívül nemigen tudnak senkit elképzelni a kamera mögött. Zolnay Pál pedig már negyedik filmjénél tart, amikor végleg hozzá pártol. Körülbelül a Régi idők focijától (1973) kezdve Ragályi egyszerűen mindent tud. Burleszk pantomimet (Régi idők focija), millenniumi atmoszférát (Álmodó ifjúság), szocreálostott áloperettet (Bástyasétány hetvennégy), a jancsói történelmi stilizálást kiforgató fekete-fehér tudatfilmet (Vörös rekviem), originális keleti betyár westernt (Talpuk alatt fütyül a szél)."Tovább a Metropolis oldalára...